Honnan jönnek a jó deal-ek? Milyen értékelést fogadnak el egy startupnál? - Molnár András (Portfolion), Szűcs Gergely (Valor), Vitán Gábor (Venturio), Moderátor: dr. Tóásó Bálint (KPMG)
Szűcs Gergely (Valor)
Honnan jönnek a jó deal-ek? Ezt a kérdést kettőféleképpen lenne érdemes talán körüljárni. Egyrészt, ki milyen csatornákon keresztül próbál kapcsolatot teremteni, fenntartani a befektetési targetokkal? Inkubáció, stratégiai partnerségek, kiállítások, workshopok, stb. Ki melyikben hisz, miben látja a jövőt, van-e saját platformja? Másrészt, ki milyen iparágban, szegmensben látja a „jó dealeket” 2018-ban. IT, data sciences, fintech, life sciences, mezőgazdaság, stb? És területileg: magyar vagy régiós dealek, netalántán még távolabb? Mennyire „startupokra” vadásznak, mennyire inkább már érettebb targetokra?
A Valor Capital növekedési tőkebefektetést nyújt jellemzően olyan startupoknak, amelyek már rendelkeztek ügyfelekkel. A legtöbb ígéretes, növekedési stádiumban lévő startup az alábbi módokon jutott el hozzánk. A menedzsment meglévő kapcsolati hálóján, valamint a korábbi években kialakult, a befektetési preferenciáinkat jól ismerő tanácsadói hálózaton keresztül folyamatosan jó minőségű projektek érkeztek be hozzánk. A magvető stádiumú befektetésekkel foglalkozó befektetők, inkubátorok, akcelerátorok meglévő portfoliójából szintén többen kerestek meg minket következő körös finanszírozási igénnyel. Ez utóbbi esetben ráadásul a befektetés sokkal gyorsabb és egyszerűbb volt, mivel a korai stádiumú befektető megléte garantálta a cég transzparens működését és a befektetőbarát struktúrát. Mi főként Magyarországon kerestünk és keresünk a jövőben is projekteket.
Milyen értékelést fogadnak el egy startupnál? Van-e tudományosan megalapozott módszertan startupok értékelése esetében, vagy inkább az ötlet vagy a mögötte lévő emberek személye a lényeges? Melyek a klasszikus hibák, ami miatt egy startupot túlértékelnek? Igazából mit várunk és mikorra egy startuptól befektetési és megtérülési szempontból? Milyen stádiumban érdemes egy startup-ba beszállni esetleg kiszállni?
Többféle tudományosan megalapozott módszertan létezik startupok értékelésére. A klasszikus diszkontált cash-flow és piaci összehasonlító értékelések a legtöbb növekedési stádiumban lévő startupnál már reálisan alkalmazhatóak. Ezen módszerek alkalmazása során természetesen számos feltevéssel élünk, amelyeket nagyban befolyásol leginkább az alapítók személye, korábbi tapasztalata, kapcsolatrendszere. A startupok értékelése tehát nem egy egzakt tudomány, hiszen számos szubjektív elemet tartalmaz. Az alapítók természetesen értékelik a saját cégüket a befektetést megelőzően, azonban szerintem hiba ehhez túlzott mértékben ragaszkodni, amennyiben több potenciális befektető is egymástól függetlenül ettől jóval alacsonyabb értékeléssel számol. Véleményem szerint az értékelés túlmisztifikálásán túl inkább arra kell törekedni, hogy az alapító és a befektető optimálisan és hatékonyan együtt tudjon működni a közös cél elérése érdekében. Befektetéskor nálunk egy startuptól az elvárás, hogy legyen valós lehetősége egy akár tízszeres áron történő értékesítésnek. Ezt azzal kell összevetni, hogy növekedési stádiumban a jellemző befektetési időtartam 4-8 év között alakul.
Vitán Gábor (Venturio)
Milyen értékelést fogadnak el egy startupnál? Van-e tudományosan megalapozott módszertan startupok értékelése esetében, vagy inkább az ötlet vagy a mögötte lévő emberek személye a lényeges? Melyek a klasszikus hibák, ami miatt egy startupot túlértékelnek? Igazából mit várunk és mikorra egy startuptól befektetési és megtérülési szempontból? Milyen stádiumban érdemes egy startup-ba beszállni esetleg kiszállni?
A Jeremie korszak beköszönte előtt szocializálódott magyar befektetési menedzserek számára bizony nem kevés fejtörést okozott a program keretében végrehajtott korai fázisú befektetési tranzakcióknak az újszerű árazási mechanizmusa. Az érett cégeknél megszokott algoritmus, mely a tényszerű árbevétel és profit számokra épülő szorzószámos módszeren alapul az új környezetben értelmét veszti az említett fundamentumok hiánya miatt. A mindezek ellenére start up tranzakciókra „ráfanyalodó” befektetők pökhendi hozzáállása („Mitől érne egy még nem is létező szoftvercég több millió eurót?”) azonban nem vezethet sikeres zárásokhoz az „új érában”. Ideális esetben a deal árazása magasabb, mint az előző befektetési körben volt, az alapítók nem szenvednek el jelentős hígulást és megmaradó részesedésük hosszú távú motivációt biztosít, a cég hozzájut a szükséges tőkéhez, és az új befektetők pedig olyan üzleti terv mellett szállnak be, amelynek teljesülése mellett képesek a kockázatnak megfelelő hozam elérésére. Az ideális helyzet persze nem mindennapi, függ a piacon lévő éhes kockázati tőkések számától (a pénz kínálattól), a társaság eddig teljesítményétől és az általa birtokolt technológiától, a menedzsment meggyőző képességtől, és az iparág „hot” faktorától és a piacának méretétől. Nagyban befolyásolja az alkupozíciót, hogy a cég mennyire futott ki a pénzből, ezért fontos az időzítés kérdése, akkor kell pénzt behozni, amikor még nincs rá szükség. Mégis hogyan számszerűsíthetjük az értéket? Az értékelés kiinduló alapja az üzleti terv, melyet több verzióban (pesszimista, realista, optimista) valószínűséggel súlyozva is elkészítenek a VC befektetők. Az üzleti terv olyan időtávra készül, melynek végére a cég elér a gyors növekedési fázis lezárásáig és az érett cégekre jellemző fundamentumokon alapuló értékelést lehet a Terminal value (értsd Exit érték) meghatározására alkalmazni. Az így előálló tulajdonosi cash flow alkalmas lehet arra, hogy a befektetők által leggyakrabban alkalmazott elvárt IRR és cash-on-cash mutatók alapján visszaszámolható legyen az értéke a társaságnak. Természetesen léteznek ettől eltérő, a magyar piacon kevéssé használt megközelítések is, amelyek a nehezen becsülhető üzleti terv helyett scorecard alapján, vagy összehasonlítható tranzakciók alapján egy egyszerűsített módszerrel becsülnek értéket. Azt persze tudjuk, hogy egy jól kitárgyalt befektetési szerződésben a beszállási ár csupán egy paraméter a hosszú sorban felsorolt egyéb feltételek mellett. Az Alapítók ezért egy kedvező értékelés esetén sem dőlhetnek hátra, hiszen az egyéb felételek, különösen a hozampreferencia intézménye lehetőséget teremt a befektetés dinamikus átárazására a cég teljesítményének és a ténylegesen megvalósuló exit érték függvényében. A befektetői ajánlatok összehasonlításakor az alapítóknak érdemes megfontolni azt a kérdést, hogy minden esetben a nagy tőkebefektetés - magas értékelés jelenti-e a legjobb ajánlatot számukra?